Hogyan lopjunk felhőkarcolót? (Tower Heist)

Természetesen egy felhőkarcolót nem lehet ellopni – úgyhogy ha valaki a remekül elszabott magyar cím alapján azt hiszi, hogy most majd tuti receptet kap arra, hogyan nyúljon le észrevétlenül egy bazi nagy tornyot, hogy aztán felállíthassa otthon a hátsó kertjében, az nagyot fog csalódni. De ezt leszámítva remek szórakozás és nagyon kellemes meglepetés a Hogyan lopjunk felhőkarcolót.

Jó, persze a sztori még a félrefordítást félretéve is nagy blődség – de most őszintén, az Ósönsz akárhányban is komolyan tudtad venni, hogy néhány minden hájjal megkent sármos gazfickó kireszel egy tervet, aztán kicseleznek egymillió őrt a leghigh-techebb technikát és a főgonoszt, és sokmillió hullik az ölükbe? Na, hát ugyanez van itt is – csak ezúttal nem minden hájjal megkentek a főszereplők, hanem teljesen mindennapi lúzerek. Egy menő toronyházban dolgoznak mindannyian a Central Park mellett – annyira menő a hely, hogy a liftesfiútól kezdve a ház manageréig mindenkinek tilos a mobiltelefon, hogy még a rezgés se zavarja a pénzes lakók nyugalmát. Legfölül van a legszuperebb lakosztály, a tetőn medencével meg minden luxussal – itt lakik az egész kóceráj tulajdonosa. Akiről sajnos kiderül, hogy egy igazzy wallstreeti svindler, és amikor lecsap rá az FBI, arra is fény derül, hogy a Torony dolgozóinak (köztük hőseinknek) nem csak a bizalmát vesztette el, hanem az összes pénzüket is, megtakarításostul-nyugdíjastul.

Szóval, hőseink részben bosszúból, részben Robin Hood ihlette, szegény kollégák iránti szolidaritásból annak a toronynak a „megostromlására” készülnek, amiben évekig dolgoztak. Ez mondjuk nem rossz helyzeti előnynek, csak hát nem értenek az ilyen melóhoz. Olyan átlagosan félős, hétköznapi társaságról van szó, akik soha még csak vissza sem szóltak életükben, nemhogy bűnt, törvényszegést kövessenek el. Ezért dönt úgy a csapat vezére, hogy beszervez egy szakértőt – egy piti bűnözőt az utcáról…

Nyilvánvaló, hogy a szedett-vedett csapat rengeteg humor forrása lehet – és tényleg, jó sokat lehet nevetni a filmen. Hőseink nem nélkülöznek minden sztereotípiát és klisét, de legalább meg lehet jegyezni őket, és egyikük sincs elhanyagolva vagy háttérbe szorítva. Megismerhetők, megszerethetők, aranyosak és érdekes figurák – ráadásul a színészek is lubickolnak a szerepeikben. Ben Stillernek kifejezetten jól áll a nyámnyila mastermind-szerep, Casey Afflecken nem lehet nem röhögni, pedig nem erről híres, de a többiek is nagyon jól nyomják, nem beszélve a nagy visszatérő Eddie Murphyről, aki már nagyon-nagyon régen nem volt ilyen jó.

Amellett, hogy vígjáték, a Tower Heist – nem olyan meglepő módon – vérbeli heist mozi is (vagy legalább a paródiája). Úgyhogy izgulhatunk végig, sikerül-e a jók terve, ki ver át kit és egyáltalán hogyan keverednek ki a kulimászból kedvenceink, mire van B-tervük, mi az a katasztrófa ami még be volt tervezve, és mi az, amin már tényleg az életük múlhat… Mindezt látványosan és izgalmasan – annak ellenére, hogy szinte végig egyetlen épületben játszódik a film.

Szóval szinte minden szempontból jól sikerült egy alkotás ez a felhőkarcolólopós hülyeség – messze a legjobb, amit akcióvígjáték kategóriában látni lehetett mostanában. Nagyon megéri szórakozni rajta másfél órát – ráadásnak meg még egy kis hazai ízt is kapunk. Itt nem a főszereplő Josh Kovacs magyaros hangzású nevére gondolok, hanem hogy kifejezetten Rejtő Jenős utánérzés sok szempontból a Hogyan lopjunk felhőkarcolót – és ez egyáltalán nem válik kárára…