Thor

Tegyük a szívünkre a kezünket, egy átlag mozinéző nem sokat tud Thorról. Annyi talán rémlik, hogy egy nagy kalapácso Thord magával, meg valami köze van a villámokhoz. BoThorság lenne azt hinni, hogy majd egy hollywoodi képregényfilm segít elmélyedni a skandináv mitológiában – és én sem veszem a báThorságot, hogy tisztába tegyem ezeket a dolgokat, hiszen nagyjából csak Az amerikai isteneken átszűrve tudok bármit is ezekről a fura északi mítoszokról. Szerencsére az új Thor mozihoz semmiféle előképzettség nem kell.

Egy rövid, Natalie Portmant villogtató bevezető után ugyanis gyorstalpalóba kezdünk. Megismerkedünk Asgarddal, a látványos, Thornyos várossal, ahol az istenek laknak. Kiderül az is, hogy jelenleg éppen törékeny béke van a jégóriásokkal, akik meg egy jégThorlaszokkal teli, fagyos világban élnek. Odinnak, Mindenek atyjának, aki jelenleg Asgard uralkodója, két fia van: az egyik a kalapácsos Thor, aki – lévén a villámok és a harc istene – vad és veszélyes, mint egy velocirapThor. Szép szál, szakállas legény, kigyúrt, mint egy sportoló, mint Thorghelle Sándor, a trón várományosaként élvezi a népszerűséget, de igazából egy meggondolatlan, forrófejű fajankó, aki már csak azért sem alkalmas az uralkodásra, mert lobbanékonyságában minden sértést azonnal megThorol – akár apja kifejezett parancsa ellenére is. Például, amikor kiderül, hogy ősi ellenségek, jégóriások tettek titokban látogatást Asgard kincseskamrájában, egyből átugrik néhány haverjával a jégvilágba rendet rakni. A testvéréről, Lokiról már az első feltűnésekor sejtheti a tapasztalt néző, hogy egy önélzetes kis latol laThor, és persze hamarosan tényleg a tesvére Thorkának ugrik – az eredmény pedig az, hogy a kalapácsos, kigyúrt szőkét megfosztják hatalmától, és a mai Földre száműzik.

Itt persze megtanulja, amit meg kell tanulnia, hogy később jó pászThora lehessen népének, megtanul felelősséget vállalni, higgadtan dönteni, és közben természetesen szerelmes is lesz, végül pedig megThorpedózza fivére gonosz tervét – de azt hiszem, itt most megThorpanok a mesélésben, ennyi elég a szThoriból, ebből is látszik, hogy mennyire kiszámítható.

Ettől még lehet azért élvezni, ebben fontos szerepet játszik, hogy jó sok kikacsintgatós humorral dobják fel – de sajnos kicsit túlzásba is viszik, mintha szándékosan akarnák elfedni a film hiányosságait a poénkodással. És hiányosság akad bőven; például már a látvány terén is. Akadnak gyönyörű, kidolgozott 3D-s varázslatok, de sajnos olyan trükk is, ami úgy néz ki, mintha félkész lenne. Ez részben nyilván az utólagos 3D-sítés eredménye – ceterum censeo, az ilyen konvertálgatásoknak az égvilágon semmi értelme.

A másik probléma a karakterekkel és a szövegeikkel van. A Thorzsalkodó testvérek még csak-csak elmennek – bár fejlődni nem nagyon fejlődnek, Thor nagy pálfordulása itt a Földön például eléggé légbőlkapott. De a cimborái, harcostársai már annyira sekélyesek, hogy az már több soknál. Jó, nekik talán amúgy sem kell a lelkük mélyébe koThorni, de ezek a legfelejthetőbb sidekick karakterek, akiket moziban látni lehet mostanában. Konkrétan nem emlékszem rájuk Volt egy szép Thornászcsaj, aki akrobatikus mozdulatokkal aprította az ellent, egy Thorzonborz, Thorkos viking, aki folyton zabált, volt valami bajuszkás szépfiú is – meg még volt valaki, de az isteneknek sem jut eszembe, hogy az melyik klasszikus sablont testesítette meg ilyen felejthetően.

Természetesen Thornak itt lenn a Földön is akad társasága, egy kedves kis asztrofizikusnő kutatócsoportja segít neki – a film legjobb része az, amikor a „halandó testbe” kényszerített viking isten trollkodik vikingkedik ismerkedik ezzel a világgal. Bemegy például egy állatkereskedésbe, a papagájok és aranyhörcsögök közé, és rácsap a pultra, hogy „aggyá egy lovat, he!”. Nem csoda, hogy ráfér egy kis pátyolgatás -- sajnos azonban az asztrofizikusok, azon kívül, hogy szépek, mást nem nagyon mutatnak. Már persze a kutatócsapat hölgytagjai a csinik – az idősebb professzor, Stellan Skarsgaard egyáltalán nem az, cserébe viszont talán ő a legérdekesebb figura az egész filmben. Még így is csak annyira érdekes, mint egy mini-tűzijáték egy születésnapi Thortán; kicsit lejárt lemez már, de legalább sziporkázik. Érdekes, hogy jobbnál jobb színészek tűnnek fel a stáblistán, Anthony Hopkinstól kezdve Portman kisasszonykán át René Russóig, de mindenki alibizik, egyedül Skarsgaardon látszott, hogy komolyan veszi, hogy ez is egy munka.

Fontos szerep jut a Thorban a S.H.I.E.L.D. ügynökségnek is. Rájuk – a film alapján – az a jellemző, hogy csak az átlagemberekkel keménykednek, amint feltűnik egy szuperhős, rögtön kérnek engedély meghunyászkodni – viszont, mint a Marvel-képregényfilmeknél általában, miattuk érdemes megvárni a stáblista végét.

Szóval, nem egy nagy durranás ez a Thor-mozi. Azért, ha valaki már megvette rá a jegyet, vagy betervezte, nem kell feltétlenül szThornóznia a programot: ez egy képregényfilm a sok közül, láttunk már rosszabbat is, jobbat is. Ha valaki A Thorinói lónál pörgősebb filmet szeretne nézni, vagy egyszerűen csak a sok sonka, tojás meg Thorma után valami könnyűvel szeretné szórakoztatni magát, esetleg elege van a hazai politikai harcokból, és Orbán VikThor helyett szőrös vikingek csatározására kíváncsi inkább, annak végülis nem is rossz kikapcsolódás.