« Nejlonangyal   A próféta »

2012

2009. november 11., szerda 9:21
13 kommentelés eddig
Kategóriák: Ezt moziztam.
Címkék: emmerich, film, Fold, katasztrofa, premier, sci fi, vilagvege, vulkan

Te hogyan viselkednél, amikor itt a vég? Nem csak úgy simán a vég, hanem egyenesen a világvége? Imádkoznál? Törnél-zúznál? Fosztogatnál? Élveznéd a látványt? Önzetlenül segítenél? Vagy dalolva mennél a halálba? A 2012 című blockbuster szerint, mikor eljön a világvége, az emberek úgy fognak viselkedni, mint akik túl sok hollywoodi filmet néztek már a témáról. A nyálas fajtából. Olyan Roland Emmerich-féléből.

Ja, hogy ezt is ő rendezte? Akkor már érthető, miért olyan, mint az összes többi. Vagyis kezdődik valami technoblablával, a tudósok kerekre tágult szemmel néznek valamit, miközben tudományosan rizsáznak – ha valaki kicsit is kapisgálja a dolgot, tudja, hogy óriási baromság az egész. Aztán ezt a dolgot el kell mondani az elnöknek is – aki szintén kerekre tágult szemmel, hitetlenkedve bámul. Aztán elkezdődik a világvége, amit az emberek óriási többsége szintén tátott szájjal bámul. Egy, csak egy legény van, aki a leesett álla ellenére megpróbál megmenekülni is, ez jelen esetben egy író, aki a gyerekeiért aggódik, ezért képes belehajtani egy leomló házba is, és az összeroskadó oszlopok között szlalomozva, az üvegfalat áttörve épségben ugrat az autópálya/repülőtér/Amerika/a világ megmaradt darabjára, miközben mögötte hatalmas porfelhőben, vulkánkitörésben, szakadékban és vízárban pusztul el a mindenség. Mert ő annyira szereti a családját, még a feleségét is, aki pedig elvált tőle, hogy ez a szeretet védőburaként feszül fölé, és ezért mindentől meg tud menekülni az utolsó pillanatban. A többi sokmilliárd ember meg nyilván nem szerette eléggé az övéit.


Fura, hogy Emmerich mennyire rájátszik erre az ideális családmodell-dologra, és mennyire fontos nála a szülő-gyerek kapcsolat. Persze, nyilván ezzel próbálja szélesíteni a nézőközönségét. Meg ezért szerepel benne kiskutya (!) is. És ezért próbál a látványos pusztítás mellé egy kis lélektant, meg drámát is vinni – hogy megnézzék azok is, akik az agyatlan szájtátósdira nem vevők. Hát akkor ők is kapják meg a magukét: egy kis moralizálást, annak a boncolgatását, hogy vajon képes-e az emberiség a pusztulással szemben összefogni, vagy a világvége tudata az állatot hozza-e ki az emberekből.


Az optimizmus és a pesszimizmus csap tehát össze – nem árulom el, milyen eredménnyel – csak éppen siralmasan hiteltelenül. Ahogy már írtam: minden túljátszott, úgy élnek és halnak emberek, ahogyan a filmekben, köze nincs az egésznek ahhoz, hogy hogyan viselkedünk a bajban. Emiatt az elgondolkodtató, drámával kacérkodó oldalát bukja a 2012. Mivel a ripacs szereplők műérzelmei miatt igazából együttérezni sem tudunk velük, vagy izgulni értük, a történet csavarjai kimerülnek abban, hogy a családtagok különféle egzotikus helyszíneken hagyják ott hajszál híján a fogukat hatalmas robbanások és hullámzó földkéreg közepette, izgulni sem nagyon lehet rajta, a szórakozás egyetlen formáját az jelenti, hogy minél több röhejes részletet igyekszünk felfedezni. Ebből pedig azért akad elég sok. Részben direkt – szerencsére igyekeztek a totális pusztulást egy kis humorral feldobni (például Woody Harrelson karakterével), ez nagyon a javára írandó a filmnek. Másrészt a 2012-vel kapcsolatos zagyva tudományosság fakaszt mosolyt – ez már korántsem olyan jóérzésűt. Nem is a naptáras része (azt ugye mindenki tudja, hogy a maja naptár (pontosabban a naptáraik kombinációja) nem világvégét jelez, egyszerűen csak „lapozni” kell benne), hanem az, ami és ahogyan történik a mi szép kis lakájos bolygónkkal. Sőt, a szélesvásznú látvány is számtalan olyan „apróságot” rejt, amin lazább társaságban nyerítve lehetne kacagni: önmagába zuhanó földkéreg, aminek a repedéseiben egész városok tűnnek el, és konkrétan feneketlenek, meg repülők, amik a fizika törvényeit megcsúfolva kerülik ki az akadályokat. Mégis, ez az utóbbi, a látvány az, ami izgalmat tud hozni az egész, röhejes baromságba. Van valami perverz gyönyör a pusztítás különféle válfajait nézni; legyen szó akár arról, ahogy egy láncfűrészes gyilkos darabol fel egy lányosztályt, vagy arról, ahogy az egész emberiséget törli el a föld színéről egy kikerülhetetlen katasztrófa.


Aki tehát szerette nézni Emmerich eddigi nagyköltségvetésű randalírozásait, amelynek során közismert épületeket és civilizációkat aláz porba, akarom mondani vulkáni hamuba, annak ez is tetszeni fog. Végül is a maga műfajában egész jó darab – csak ne felejtsük el az agyunkat otthon hagyni, amikor elindulunk a moziba...

Real Trebitsch
Jó ez, akár a főoldalra is! hit counter

Kategóriák

Ezt moziztam.

Címkék

emmerich , film , Fold , katasztrofa , premier , sci fi , vilagvege , vulkan

Komment

Eddig 13 komment érkezett

  1. teodora:
    2009. 11. 12. 8:30

    még nem láttam, de most már nyugodt szívvel hagyom ki :)

  2. Nyalifali:
    2009. 11. 12. 9:12

    Én meg ki nem hagynám, ugyanis katasztrófafilmeknél totálisan látványcentrikus vagyok.
    Már a movie premiere előtt sejtettem, hogy efféle kritikák fognak ömleni a különféle fórumokon, blogokon, annak ellenére, hogy a többségük teljesen helytálló csak éppen magán a filmen nem tekintenek túl. Hogy lehetne egyáltalán felkészülni a világvégére, pláne akkor ha csak találgatják a ködös időpontot és azt is sokan cseszettül félreértelmezik?! Ha netalántán pedig tényleg jönne a csapás, nem hiszem, hogy bárkinek is lenne ideje pörgetni az agyát különféle világmegmentő elméleteken, miközben a kisebbik csoport hitébe temetkezve imákat mormolna, a többség peidg fejvesztve állat módjára, másokat is eltiporva menekülne. Szóval a katarzis ilyen értelemben nem biztos, hogy bukott dolog a filmvásznon, az már más szempont, hogy újra és újra ugyanazokat a sablonokat lövi el Emmerich ezek érzékeltetésére. Valakinek pedig repíteni kell előre a porhanyós sztorit, így egy átlagember bőrébe bújtatott szuperhős kötelező elem.
    Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy az amcsiknál milyen nyitóhétvégét tud majd produkálni.

  3. zephyr9e:
    2009. 11. 12. 9:13

    Sosem nézek katasztrófafilmet, mert tűrhetetlen gagyinak érzem őket. A Holnaputánnal is így voltam már, a trailer úgy kiverte a biztosítékot, hogy azóta is két tízperces részletet láttam belőle. Bosszant a séma: a jófiú, aki nemes erényeinek köszönhetően megmenekülésre érdemes, aki kiemeli őt a többi milliónyi, milliárdnyi emberből... És rengeteg, néhol gagyi CGI.
    Nem nézem meg a 2012-t sem, egyrészt mert nem lesz vége a világnak 2012-ben, másrészt meg mert Holnapután 2-nek fog beilleni a trailer alapján. A feleslegesen idetolt film költségeit inkább afrikai gyerekek javára kellett volna átutalni, na az menő dolog lett volna...

  4. Real Trebitsch:
    2009. 11. 12. 19:30

    teodora: teljes nyugodtsággal...:)

    Nyalifal: Hát igen, pont ilyesféle konfliktusról lenne szó a 2012-ben is - csakhogy totálisan béna és hiteltelen az egész. Amúgy, ha látványcentrikus vagy, valszeg be fog jönni.

    zephyr9e: Bizony, mivel ugyanaz a rendező, a Holnapután 2 (Visszatér! És még pusztítóbb! És még nagyobb (hülyeség) :)) nagyon jó hasonlat...

  5. raio:
    2009. 11. 12. 20:24

    raio.freeblog.hu/

  6. Parci:
    2009. 11. 16. 19:35

    én ingyem sem. ever.

  7. Zoei:
    2009. 11. 17. 11:05

    Ne már... meg akartam nézni! Most meg már nincs kedvem :(((

  8. Real Trebitsch:
    2009. 11. 19. 16:01

    Parci: akkor semmiképp se nézd meg. De van, aki szereti az ilyesmit, annak jó lehet.

    Zoei: ez neked is szól, ha bírod az ilyen agykikapcsolós látványorgiákat, akkor csak nyugodtan, csak utána ne panaszkodj, hogy ilyen-meg-olyan lehetetlen hülyeség...:)

  9. szpeti:
    2009. 11. 22. 18:10

    Szerintem kivételesen elég sok tévedésed volt a kritikádban. A legnagyobb, hogy értelmezni próbálod a cselekményt, miközben szerintem meg sem próbálták értelmes cselekménnyel kitölteni az akció és a vizuális effektek közötti részeket. A film lényege, hogy a világvégét hatásosan megrajzolják számítógépen és széles vásznon meg lehessen tekinteni, a köztes részben pedig, hogy "mozifilmként" lehessen a művet eladni, néhány C kategóriás színész szerencsétlenkedik valamit. De minek erről moralizálni?

    De ha már moralizálsz, honnan veszed azt az ironikus véleményed, hogy a főszereplő szerette a családját, mások meg biztos nem? Semmi ilyesminek nincs nyoma a filmben, nyilvánvalóan látszik, hogy csak kivételes szerencséjük volt. A tudományosságot és a valódi érzelmek hiányát is felesleges számonkérni, mert legalábbis nekem nyilvánvaló, hogy meg sem próbálták komolyan figyelembe venni ezeket. Kár kritizálni olyasmit, aminek nincs jelentősége, ez a film nem ezekről szól.

  10. Parci:
    2009. 11. 22. 19:52

    adott tehát egy film, amin semmit sem lehet számonkérni, mert amit épp számonkérnél (bármi is legyen az a látványon kívül), na az nincs benne.

    önmagában a látvány viszont _nem viheti el_ (nem természetfilm ez, se House of the Flying Daggers).

    nem szégyen kimondani, hogy a film szar, és jobban jártak volna 4-5 jó világvége fotóval. ;-]

  11. szpeti:
    2009. 11. 22. 20:17

    Éppen számon lehet kérni, mert részben jogos, hiszen egy nagy költségvetésű filmnek lehetne épkézláb forgatókönyve, dramaturgja, jobb színészei. De Balu ír a szeretetről, a felkészülésre a halálról, az optimizmus és a pesszimizmus összecsapásáról, és hogy mindez végül "hiteltelen" lett, mintha a film azoknak is nyújtani szeretett volna valamit, akik "az agyatlan szájtátósdira nem vevők". Én viszont egyrészt semmi ilyesmit nem vettem észre, a fentiekről a 2012 nem szólt, vagy ha szólt is, az nem tartozott a lényeghez, ezért gondolom, hogy Balu rosszul érzett rá, hogy miről írjon a film kapcsán. A világvége kisemberi oldala csak a körítés volt egy iszonyú látványos akciófilmhez, ahol a színészi játék, a gondolati hitelesség és hasonlók kevésbé fontosak.

  12. Real Trebitsch:
    2009. 11. 23. 11:38

    SPOILERVESZÉLY - már amennyire spoilerezni lehet egy ilyen faékegyszerű filmnél...:)

    Peti, lehet, hogy hibázok, mikor többet akarok belelátni, mint elvárható, de szerintem a maga kezdetleges módján meglepően sokszor próbál meg kommunikálni ebben a filmben Emmerich. Például ott van az a jelenet, amikor a ponyvaíró kimondja, hogy az a katasztrófaponyva, amit írt, azért végződik pozitívan, mert alapjában véve ő egy optimista ember, és hisz az emberiségben, abban, hogy az emberek a bajban segítik egymást.
    Ezt szerintem nem lehet másként értelmezni, mint Emmerich hitvallásaként, amit a főszereplő szájába adott, és innentől nem lehet nem figyelni, hogy akkor ennek alapján Emmerich mit gondol az emberekről, mennyire "optimista", vagy mennyire "pesszimista", mennyire jók vagy mennyire állatok módjára viselkednek a filmben ténylegesen a szereplők/az emberiség.

    A családos-szeretetes következtetésem viszont talán tényleg túlzás kicsit - mindenesetre mindenképp érdekes, hogy Emmerichnél mindig mennyire nagy szerepe van a családnak, sőt, a klasszikus családmodellnek (apa-anya-gyerekek, válás meg minden egyéb deviancia fuj-fuj (ugye itt is a válóok végül eltűnt a képből, egyesült a boldog amerikai család)), holott a rendező bevallottan homoszexuális.
    Szóval lehet, hogy szerencsétlenül fogalmaztam azt a bekezdést, mindenesetre csak erre a családcentrikusságra szerettem volna felhívni a figyelmet, mert ez mindenképpen tanulsága, mondanivalója, mintaképe a filmnek, még ha nem is teljesen azon a módon, ahogy leírtam.

    Hú, hosszú lettem, meg az elejére most akkor odabiggyeszthetem a spoilerveszélyt - bár nem hiszem, hogy ennek a filmnek a történetén bárki is meglepődne bármin is... :)

  13. szpeti:
    2009. 11. 24. 10:33

    A (valóban kezdetleges) mondanivaló kritikájában egyetértünk, azzal nem értek egyet, hogy pont ez emelted ki, mintha ez valami lényeges eleme lenne a filmnek. Egy katasztrófafilm persze ezekről is szólhatna, de a 2012-ben az akción és a vizuális megvalósításon volt a hangsúly, nem az emberi drámán. Ezért gondolom, hogy az álláspontod legitim, csak félrevezető. Gondolkoztam, hogy mi mást lehetett volna még írni, és végül írtam egy saját kritikát, itt: www.szpeti.hu/blog/2009/11/23/#20091123

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006