« WALL-E   Boríték és kategória »

"...a mai napon otthonába emittáljuk..."

2008. július 19., szombat 21:38
36 kommentelés eddig
Kategóriák: Ezt éltem.
Címkék: agresszio, csont, ego, eroszak, korhaz, rendorseg, tores

Hazaengedtek a kórházból. Majd egy hétig voltam benn. Állkapocstörés. Mivel az állkapcsot nem lehet begipszelni, összedrótozták az alsó és a felső állkapcsomat. Szorosan, hogy ne tudjonak elmozdulni egymáshoz képest, és hogy helyrehúzza a fogsoromat – nem tudtam összeharapni, mert az alsó fogsorom bedőlt a szájüregembe. Hat hétig lesz így rögzítve, jó esély van rá, hogy a rágófelületek, ha tökéletesen nem is, de azért „megfelelően” fognak érintkezni.

Hat hétig csak az összeszorított fogaim közt szűrve fogok tudni beszélni. De ezt sem fogom erőltetni, mert a vasak folyton felsértik a szájam belsejét, a nyálkahártyát. Hat hétig nincs csókolozás. Csak folyadék halmazállapotú táplálékot tudok magamhoz venni. Tilos a mozgás; lőttek a vizitúrának, strandolásnak, úszásnak, kirándulásnak, biciklizésnek.

Elmesélhetném, hogyan találkoztunk a vadállattal, aki eltörte. Írhatnék arról – lehet, hogy egyszer fogok is – hogyan történt, milyen ártatlan körülmények között találkoztam életemben először a „Mit nézel?” típusú, verekedéskezdő szöveggel. Lehetne részletezni, hogyan kötött belénk egy meglehetősen népes terepen, hogyan ütött meg, hogyan álltam fel és hogyan küldött vissza a földre még kétszer – könnyű volt, fel sem emeltem a kezemet, és fogalmam sem volt, miért történik ez az egész.

De engem most inkább csak ez a legutóbbi dolog foglalkoztat. Hogy nem emeltem fel a kezem, és hogy nem értettem az egészet. Mert azt hiszem, ez nem csak az elkövetkező hat hétre van befolyással, hanem az egész életemre.

Engem úgy neveltek, úgy nőttem fel, és úgy éltem vidáman és boldogan harminc évig, hogy hittem abban, hogy a kedvesség, a szelídség és az udvariasság megfelelő megoldás mindenre. Ha ránézek valakire, igyekszem rámosolyogni: nem voltam felkészülve arra, hogy erre a „Mit, mit vigyorogsz? Mit bámulsz? Megütlek!” reakció várható bárkitől is. Hogy ha valaki a szavai mellett kész azzal is bizonyítani a békés szándékait, hogy két ütés után a földről tápászkodva még védekezni sem emeli fel a kezét, az megkapja a harmadikat is. Ráadásul halálosan megfenyegetik őt magát és a családját is, mert szólni mer a rendőrségnek. (A rendőrség és az orvosok hozzáállása még két hosszú bejegyzést érdemelne, most átugorjuk ezt is.)

Soha életemben nem találkoztam ilyen tömény agresszióval. És be kell látnom, hibáztam abban, hogy nem voltam felkészülve rá. Kisgyerekkoromtól az a tapasztalatom, hogy a „tartsd oda a másik orcád” módszer működik. Ha nem is fényesen és tökéletesen, de ha az ember kedvességgel viszonozza a rosszat, akkor az eddigi esetekben gyakorlatilag mindig elszégyellte magát a provokáló fél, vagy legalább megérezte, hogy nem vagyok hajlandó a pályáján játszani – így a „legyőzésem” nem jelentene semmit. És ténylegesen elmondhatom, hogy harminc év alatt nem szereztem ellenségeket, gyakorlatilag mindenkivel el tudtam fogadtatni magam, és sikerült leszerelnem minden típusú támadást. De – most nem működött.

Két lehetőség van. Vagy sürgősen meg kell változtatnom az attitűdömet, pisztolyt kell szerezni, komolyan foglalkozni valami küzdősporttal, és előbb ütni, aztán mosolyogni – vagy be kell látnom, hogy nem vagyok védett (sokkal inkább naív), és a világ veszélyes hely számomra. Mindkét esetben lőttek annak a bizonyos harmincéves vidámságnak és boldogságnak – vagyis az eddigi énemnek.

Azért abban bízom egy kicsit, hogy csak azért gondolok ilyeneket, mert nagyon magam alatt vagyok, és majd ha nem fáj semmi, leveszik rólam a szájzárat, beleharaphatok egy nagy szelet hagymás-zsíros kenyérbe vagy egy őszibarackba, megcsókolhatom a menyasszonyomat, el tudok menni ősszel nyaralni, és a rendőrségi része is lezárul a dolognak, újra derűsebben fogom látni a világot.

Real Trebitsch
Jó ez, akár a főoldalra is! hit counter

Kategóriák

Ezt éltem.

Címkék

agresszio , csont , ego , eroszak , korhaz , rendorseg , tores

Komment

Eddig 36 komment érkezett

  1. algi:
    2008. 07. 19. 22:22

    Hajrá, Balu!

  2. bodzas:
    2008. 07. 19. 22:36

    úúú... jobbulást!

  3. isolde:
    2008. 07. 20. 9:55

    hát, minden együttérzésem, és jobbulást!

  4. Real Trebitsch:
    2008. 07. 20. 10:40

    Köszi mindenkinek, igyekszem...

  5. kockasfulu:
    2008. 07. 20. 14:32

    nehéz ügy ez az agresszió...én tegnap találkoztam vele, nagyon töményen és otrombán. próbáltam mögé nézni, hogy mitől lehet?! nem lehet, hogy a félelem?!

  6. AnTalk:
    2008. 07. 20. 14:34

    júúújj ,ami veled történt az nagyon durva. Az ilyesmi tényleg fordulópont az ember életében, átértékeli a világról alkotott képét. Harminc évesen küzdősportot elkezdeni már fölösleges, továbbra sem maradna semmi esélyed az ilyen vadbarmok ellen. Az önvédelmi tájfutás ebben az esetben szégyen de hasznos. Viszont, ha majd lesz egy fiad ne felejtsd el ezt a leckét, és vidd le egy dojoba.
    Jobbulást!

  7. Füles:
    2008. 07. 20. 14:35

    a fenét félelem. Illetve nyilván ott van valahol a háttérben, de ennyi erövel minden tettünket az mozgatja... Az ilyet le kéne löni mint az emberre támadó kutyákat. Érdekelne a hatósági vélemény, melyet csak futólag minösitettél. Mit mondtak? "Mért nézted?"

  8. Éva:
    2008. 07. 20. 14:47

    ez egyszerűen rettenetes! erősebben kívánom, hogy a lelked meggyógyuljon, mint hogy az állkapcsod, az úgyis rendbe fog jönni.
    AnTalk: önvédelmi tájfutás? de hisz éppen erről szól a történet, hogy eszébe se jutott futni, hisz nem csinált semmit, csak nézett és mosolygott...

  9. AnTalk:
    2008. 07. 20. 15:19

    fakanál: Hát ez a baj. Az önvédelmi reflex teljes hiánya. Erről is szólt a történet, mikor a küzdősportot említi.

  10. Maitai szólt, uff:
    2008. 07. 20. 15:33

    Nagyon szurkolok neked, hogy testileg-lelkileg rendbejöjj (rendbegyere??), és remélem, nem változtat meg annyira ez a szörnyűség, hogy gyanakvó, beforduló, pesszimista ember legyél (van abból elég így is)!
    Én hiszek abban, hogy a világ egy jó hely, és nagy átlagban mindenki kedves hozzám. Igaz, én lány vagyok, és a párom küzdősportol... ;-)

  11. lassunyuszi:
    2008. 07. 20. 15:52

    Hahó!
    Az a baj,h nemvagy egyedül...A kedvesemnek pár éve kiverték két első fogát, mert "felszólításra" nem adta oda a discmanjét meg a telafonját...
    Igaz ő felemelte a kezét, el is törte az egyik orrát, az értékei meg megmaradtak. Azt mondta, megérte a két foga a büszkeségéért. Hiszek benne, h semmi nem történik véletlen. Neked is egy lecke, h a jóság nem mindig kifizetődő. Ezzel nem azt akarom mondani, h változz meg, hanem azt, h ne hagyd magad, ha vernek, üss vissza v fuss. Akármilyen jó vagy nem éri meg, h elrontsd a nyarad egy idióta miatt, és betegen töltsd a szabadságod... A kedvesem fogát pótolták, mikor elszürkült, kifehérítették, nem látszik semmi, te is meggyógyulsz, de a lelkedre ne vedd a dolgot, nem ellened irányult a dolog, ha más lett vna ott, mást vernek meg. Egyszerűen vannak ilyen emberek, és ezt el kell fogadni, ill. ki kell őket kerülni. Jobbulást.

  12. AnTalk:
    2008. 07. 20. 16:10

    lassunyuszi: Belevaló fickó a kedvesed. Én is így tettem volna. Jó érzés ha az ember ki tud állni magáért, meg tudja védeni magát vagy szeretteit.

  13. Horhe:
    2008. 07. 20. 16:26

    Tisztelt blogger!
    Bár nem ismerlek,de feltételezem,hogy férfi vagy és 30 éves.
    Már nem is haragudj,de hogy voltál képes ilyen sokáig ennyire naivnak marani?
    Külföldön éltél vagy mi?
    Nem nézel Tv-t,nem látsz M-on elég utcai randalirozást,agressziót?
    Nem is létezik benned az önvédelmi ösztön?
    Mentél volna el és akkor nem történik bajod(tán).
    Gondolom,aki megtámadott,az nem egy Albert Einstein kinézetű fazon volt...
    Gondolom továbbá azt is,hogy ez innen ki lesz moderálva...

  14. Real Trebitsch:
    2008. 07. 20. 16:49

    Köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást!

    AnTalk: Igen, jól látod, az önvédelmi reflex hiányzik. Azt mondod, azt már késő megszerezni - mondjuk valami küzdősportfélével?

    Füles: Neem, ennyire nem rossz a helyzet azért, de amíg folyamatban van a dolog, inkább nem írok erről.

    Fakanál: Igazad van, bár én remélem, hogy összefügg a kettő, és együtt jönnek helyre...:)

    Maitai, igazad van, nem akarok ilyen lenni, és lassunyuszi, neked is igazad van, de valahogy én eddig arra voltam büszke, hogy soha nem ütöttem vissza. Valószínűleg ez a baj.

    A futás meg, mint megoldás, több okból sem volt lehetséges, egyrészt akkor otthagytuk volna a cuccainkat, másrészt meg azért álltam fel mindig, mert a vadállat megindult a barátaim felé, én meg mindenáron el akartam érni, hogy inkább velem és a békítési szándékommal foglalkozzon...

    Meg különbenis, az ember nem hiszi el, hogy ilyen történhet, amikor ötven-száz méteres körzetben többtucatnyi ember tartózkodik.

  15. Real Trebitsch:
    2008. 07. 20. 16:52

    Horhe: Nem moderálok... :)

    És igen, igazad van, naív voltam. De egyébként az illető teljesen normálisan nézett ki, sőt, egy szimpatikus fiatalembernek tűnt. Egész addig, amíg nem kezdett el ütni.

  16. Horhe:
    2008. 07. 20. 16:57

    De könyörgök,Téged 3x ütött le,nem?
    Az első nem volt elég,hogy komolyan vedd?
    Nomeg aztán ez a "Mit nézel?Mit nevetsz? szöveg is nekem éppen elég,hogy fénysebességgel tűnjek el...
    Apropó volt valami oka vagy értelme?
    Mertha nem,no akkor volt igazi "szívás:("

  17. Horhe:
    2008. 07. 20. 17:01

    Egyébként mivel az eü-ben dolgozom,kíváncsi leszek az "orvosi2 részre is...
    Bár nem akarok prejudikálni,de sejtem,mi lesz benne:(

  18. algi:
    2008. 07. 20. 18:21

    Horhe: Egy fontos részlet nem lett leírva se a blogban, se a kommentben, gondolom Balu tipikus szerénysége miatt. Ha elfut vagy csak a földön marad, akkor az ismerőseit ütik, amit nem szeretett volna, ezért maradt, ezért állt talpra.

  19. AnTalk:
    2008. 07. 20. 19:33

    Szép kis ismerősök, hagyják szétverni a barátjuk képét.

  20. Real Trebitsch:
    2008. 07. 20. 19:43

    Algi, azért nem pont így történt, de a szándékom tényleg ez volt.

    Horhe: Komolyan vettem én már az elsőtől, tisztában voltam vele, mi a helyzet; ezért vetettem be minden diplomáciai tudásomat. Csakhogy ezúttal nem működött.
    És nem, nem volt semmi értelme, sem oka. Csak arra jártunk, ránéztem, és ez volt a baj. Nyilván egy zavargás vagy egy meccs utáni randalírozás közben azért máshogy reagáltam volna.

    A rendőrségi meg egészségügyi oldalról meg lehet, hogy nem lesz bejegyzés, az csak szimpla rinya lenne. Semmi komoly baj nem volt, sem itt, sem ott (már ehhez az eredeti problémához képest semmi), csak azért működhetnének jobban is a dolgok.

  21. Real Trebitsch:
    2008. 07. 20. 19:53

    AnTalk: Tényleg nem akarom részletezni, de ez meg pláne nem így volt, konkrétan evezővel püföléstől kezdve a rendőrségre mobilozáson át mindenhogy segítettek - csak én voltam olyan hülye, hogy még ekkor is bíztam abban, hogy ez a nevetséges szituáció nem lehet komoly, és meg lehet oldani békésen, és hangsúlyosan test mellett lógatott kézzel igyekeztem beszélni az illetővel, mielőtt eldurvul a helyzet, és mindenféle fegyverekkel esnek egymásnak. (Akkor már el volt törve az állkapcsom, és akkor jött a harmadik jobbos.)

    De így utólag már látom, hogy nekem is valami kemény vagy éles tárgyat kellett volna a kezembe ragadni. És/vagy segítségért ordítani.

  22. Dat0lya:
    2008. 07. 20. 20:32

    Szia, Nikole vagyok. Nem ismerlek, de errejártam és elolvastam az esetedet, és szeretnék véleménytformálni róla.
    18 éves vagyok, általános iskolás korom óta küzdősportolok, és edzésen kívűl soha nem használtam még ott szerzett tudásomat. Amit ott tanultam nem feltétlenűl ölni, verekedni tanított meg, hanem, hogy hogyan ismerjem fel az ilyen helyzeteket és mindig tudjak megfelelően cselekedni. Ne keseredj el, hiszem, hogy nem rossz világ ez, de történhetnek benne rossz dolgok. Néha meg kell védünk magunkat, vagy esetleg szeretteinket. Szerintem fontos lenne, hogy te is megtudd védni például a menyasszonyodat. Képzeld le ha vele történik ilyen, és nem cselekszel időben. AnTalk véleményével ellentétben szerintem soha nem késő elkezdeni küzdősportokra járni, vagy csak felkészülni minden lehetséges szituációra.(nem szényen a futás, több helyen tanultam, több féle önvédelmi vagy küzdősportot. Bárhol jártam, mindig elmondták fuss, ha teheted, és ha nem ment csak akkor keveredj harcba.)

    Remélem hamar eltelik a hat hét, és jobban leszel. Üdv

  23. Real Trebitsch:
    2008. 07. 20. 21:10

    Szia Dat0lya, köszi a tanácsot és a jókívánságot!

  24. akarki:
    2008. 07. 20. 21:55

    Ebben maximálisan egyetértek.
    Mind az eü-ben,mind a policeban működhetnénk jobban a dolgok:(
    Sajnos,ebben nem a ténylegesen résztvevőket kellene szidni:(
    Amúgy egy fontos dolgot kihagytam az előzőkből:
    JOBBULÁST KÍVÁNOK ÍGY ISMERETLENÜL IS!

  25. feedback:
    2008. 07. 20. 23:10

    hát ez borzasztó, látod-látod, ne járj melegfelvonulásra!!

    de félretéve a tréfát, ez egyáltalán nem vicces, nem küzdősport kell ide, hanem könnygáz, minimum a zsebbe...

  26. strandpapucs:
    2008. 07. 21. 9:26

    Miközben elviekben tudom, hogy a világ egy romlott hely és még a reklámplakátok is csak becsapnak minket, én mégis valahogy naív tudtam maradni és képes vagyok elfelejtkezni ezekről, s amikor meg szembe kell találkoznom velük akkor durcás csalódottsággal veszem tudomásul. Mint ahogy a Veled történteket is, mély és őszinte csalódottság/felháborodás (a világ iránt) telepedett rám.
    Minden együttérzésem és pozitív energiám küldöm Neked és kívánok jobbulást!

  27. A Mesterszakács:
    2008. 07. 21. 10:22

    www.168ora.hu/cikk.php?cikk=22219

    Ahha, ja.

    10 év harcművészet ennyit ért.

  28. retrozi:
    2008. 07. 21. 10:55

    ehh, szép világban élünk. sajnos minidg lesznek ilyen emberek, akiknek mindenre a verekedés a megoldás. a legjobb elkerülni őket.

  29. Amby:
    2008. 07. 21. 12:26

    Együttérzést azt részemről is nagy adaggal, remélem szerencsés leszel, maradandó (fizikai) nyomok nélkül.

    Engem egyszer éjszaka ütött egy robogós a nyitott autóablakon keresztül, mert jókedvű voltam. Biztos sokan felkészültek a napi agresszióból, de én a számtalan lehetőségem közül egyet se tudtam alkalmazni, csak ültem és kaptam az ütéseket.

    Szerintem éppen ezért küzdősportos képzettség után se biztos, hogy felkészült lennél egy azonnali reagálásra.

    Mindenesetre jobbulást.

  30. Real Trebitsch:
    2008. 07. 21. 13:07

    Köszönöm mindenkinek az együttérzést! Nagyon jólesik, és lassan visszanyerem az életkedvem... :)

  31. mimke:
    2008. 07. 21. 16:10

    Hát én még nem éltem harminc évet, de hasonlóan naiv vagyok. Meg persze lány. De én is azt hiszem, nem tudnék ütni a meglepetéstől. És azért Horhe, nem hinném, hogy ez lenne az általános.
    Jobbulást! Főleg lélekben, mert a tested úgyis tudja a magáét!(nagy virtuális ölelés)

  32. Real Trebitsch:
    2008. 07. 21. 18:13

    Te jó ég, Mesterszakács, nekem most esett le, ezekszerint az a leírt eset veled történt?

    Mimke: Nagyon köszi! :)

  33. Harciszerzi, Horváth Ádám Ninjutsu oktató:
    2008. 07. 22. 13:50

    Üdv!
    6 éves koromban mikor anyám megtalálta azokat a hatalmas köveket a zsebemben és elkerekedett szemmel hallgatta mikor azt válaszoltam kérdésére, hogy minek kellenek ezek nekem, hogy "Ha jönnek a rossz emberek, ezzel támadhassak", na akkor esett le neki, hogy valami nincs rendben velem...
    Aztán most, hogy lassan magam is a 30-hoz közeledek, szintén 10 év harcművészettel a hátam mögött és egy végig edzett eddigi élettel azt kell mondjam, egy pillanatra sem bántam meg a gondolkodás módomat...
    Főleg, hogy olvastam a te történetedet is.
    Pedig azok, akik úgy gondolkodtak, mint ahogyan te idáig sokszor neveztek hülye agresszív állatnak anélkül, hogy erre valódi okuk lett volna azon kívül, hogy megismerték az ilyen szituációkkal kapcsolatos hozzá állásomat.
    Én Ninjuutsut tanulok a Seijin dojoban Budapesten ez egy olyan harcművészet, ami nem a gyönyörű, ilreális varázslatokat tanítja meg ami nagyon jól néz ki a filmeken, meg amit nagyon szeretnek a lányok, hanem a reális brutális, kegyetlen utcai valóságra készít fel, ahol nincsenek szabályok, ahol nem győznöd kell, csak túl élni...
    Persze mindettől függetlenül egy nagyon kedves és érzékeny ember vagyok, aki pozitívan áll hozzá a világhoz, de azt tanultam egyszer egy nagyszerű embertől, hogy készülj a legrosszabbra, de reméld a legjobbat...
    Én pozitívan, kedvesen és mosolygósan állok hozzá minden emberhez, de ha ilyenbe szaladok bele, mint amilyenbe te, akkor az se gáz, mert készültem rá...
    Ha felépülsz, sok szeretettel várunk tréningen. :)
    "A harc csak egy legvégső lehetőség arra az esetre, mikor a kedves szó, a diplomácia kudarcot vallott, de minden képpen meg kell oldani egy dolgot..."

    És mihamarábbi gyógyulást! :)

    Gouranga!

  34. Real Trebitsch:
    2008. 07. 22. 21:15

    Köszi mcdas!

  35. zold:
    2008. 07. 23. 9:19

    ú.:(
    jobbulj.

  36. Real Trebitsch:
    2008. 07. 23. 16:42

    Köszi...

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006